Filmet csinálni jó!
A film maga a mozgásban lévő emberi kíváncsiság.
A film törekvés arra, hogy mindig újabb és újabb oldaláról fedezhessük fel a bennünket körülölelő, folytonos mozgásban és változásban lévő világot.
A film sosem enged megnyugvást: mozdul, változik, más fénytörésben mutatja fel a már megszokottat.
A filmet csináló ember az örök Odüsszeusz: nyughatatlan felfedező, aki a változó világot szemlélve keresi önmaga folyvást átalakuló bizonyosságát.
Jó évtizede annak, hogy a Forrásfilm „vize” csermelyként mutatta meg magát.
Az egyik ér, a Forrás Színház akkor már ugyanennyi ideje hálózta be a vidék Magyarországát s a határon túli magyar lakta területeket: a maga értékkereső és -közvetítő színházi törekvéseit céltudatosan képviselve juttatta el a színházi kultúrát oda, ahol annak híján voltak. A másik ér, a Pápa Városi Tv pedig a helyi televíziózás eszközeivel szolgálta ugyanekkor szűkebb s tágabb lakóhelye demokratizálódó közéletét. A két ér szerencsés pillanatban találkozott: Pápa városa 2005-ben felkarolta a Filmkarc Alapítvány kezdeményezését, amellyel országos mozgókép- és médiaismereti versenyt indított útjára az általános iskolások számára, s egyúttal a városi tévé – az alapítvánnyal karöltve – bázisa lett a mozgóképtanárok továbbképzésének is. A helyzet kínálta magát, hogy a Forrásfilm egyesítse az egyre erőteljesebben buzgó ereket, s a „filmcsináló Odüsszeusz” hozzákezdhessen hajója ácsolásához.
A játékfilmkészítés nagyszabású vállalkozás: csapatmunkát követel az ötlet kipattanásától a megvalósításon át a film bemutatásáig egyaránt. Ez a csapat azonban azt is feltette magában, hogy nemcsak elkészíti a megálmodott filmet, hanem arról is gondoskodik, hogy a filmet néző embert is rászoktassa a megélés és megértés együttes örömére. Ne csak a filmet kínálja a néző számára átélésre, hanem a megértés minél teljesebb lehetőségét is azáltal, hogy megmutatja és megtanítja, miként „beszél” a mozgókép. A Forrásfilm csapata belátta, hogy a munkát a gyerekeknél, az ifjak korosztályánál érdemes kezdeni. Ők a legfogékonyabbak és egyúttal a legkiszolgáltatottabbak is a képek és a média uralta világunkban. Ha játékfilmet csinálunk, őket érdemes megszólítani, őket kell segíteni abban, hogy felismerjék: „rólad szól a mese”.
Így indult hát el a csapat A Morcogi (2008) mesét és valóságot összevarázsoló, a tisztaszívű kisembert hőséül állító történetével, majd elkészítette a háborútól feldúlt gyermekkor hátterére rajzolva az apa-keresés filmjét A napfényben fürdő kastély (2010) címmel. Ezt követte a helyi eseményeket fiktív keretben feldolgozó Képtelen történet (2014), amely a holokauszt borzalmait különös fénytörésben, az embertársaik kínját szótlanul szemlélő túlélők perspektívájából ábrázolja. Majd elérkezett 2015 májusa, amikor bemutathattuk az ötvenes évek kitelepítéseit témául választó filmünket, a Csonka délibábot, amely egy tizenhárom éves kamasz fiú személyiségformáló útkeresésének lenyomata.
S most útjára indul a honlap, amely nemcsak a megélést teszi lehetővé az idelátogatónak a filmek megtekintésével, hanem oktatási segédanyagot is nyújt akár az egyéni, akár a közös megértéshez diákoknak, pedagógusoknak és minden filmkedvelő nézőnek egyaránt.
